Kedves Jazzrajongó!
Mostanra kiderült, ki lett az év jazzlegendája vagy különleges hangszerese. Az is világossá vált, hogy a konzervatív jazz.hu vagy a reformista jazzma.hu jelent számunkra otthonosságot, vagy idegenít el bennünket teljesen.
A prae.hu zenei rovatának éléről a fennálló rendek e heves vitáját kivételesen nem egy zenei listával szeretném szemléltetni. Ehelyett idecitálom 2024 számomra legfontosabb olvasási élményét, ami nem máshonnan érkezett, mint a viktoriánus Angliából! Jesszusom!
George Elliot (Mary Ann Evans, bizony) 1872-ben fejezte be a Middlemarch című regényét (fordította: Bartos Tibor, 1976. A kedvenc Youtube-filozófusom is ezt ajánlja). Ez az egyszerre idealista és nonkonformista korrajz a legkomplexebb társadalmi kérdéseket is játszi könnyedséggel fogalmazza meg, közben olyan részletesen és kritikusan ábrázolja a kora 19. századi vidéki angol nemességet és a társadalmi struktúrákat, hogy ahhoz képest a Büszkeség és Balítélet (Jane Austen, 1813) csupán könnyed későnyári anekdota a Hajósban, afféle (A) hercegnő és a kobold (George Macdonald, 1872), csak osztályharc nélkül.
Bármennyire is nehéz elhinni, de ez a regény hatással volt arra, ahogyan most éppen látom a világot. A könyvben végtelenül bonyolult etikai kérdések fonódnak össze Middlemarch lakosainak kapcsolathálózataival, ráadásul valami olyan furcsán költői nyelven, hogy olykor egy-egy sor olvasása közben fel kellett néznem a könyvből, hogy "Heavens to Betsy, ez a mondat meg mi volt"?!
A The Crown is a kis események játéka volt. Annyira nem történik benne semmi, hogy már abból is közgyűlés lesz, ha valaki kilögyböl egy teáskanálnyi Earl Grey-t. A Middlemarchban ez végképp így van: ha Mr. Lydgate ismét átjön teázni, esküszöm, mintha kipeckelt szemmel bámulnám az univerzum szétszakadását. Ezek a történések ráadásul olyan finom dinamikájúak és törékenyek, mint a kegyetlen sorsú Bunita Marcus zenéje. (Hallgasd a Tiloson! Egészen váratlan dolgokat emel ki a Kormányablakban várakozva.)
Szóval, ha te is bírod a 19. századi angol prüdériát, vagy ha szereted az olyan dumákat, mint
Elélhetnek a majdani királynők magasztalásod dús fölöslegén,
vagy
A reform nem zaklatta fel jobban, mint a vasárnapi prédikáció ünnepélyes mellhangja,
akkor melegen ajánlom a könyvet, mert eldobod tőle az agyad, és átmegy rajta egy lovaskocsi tele pletykás viktoriánusokkal.